-
Szerbusz Miácska!
-
Lekötött a család. Gyerekek, unokák. Észre sem vettem mennyire elszaladt az idő. Most, hogy mindenki már önálló életet él, magamba zuhantam. Itt maradtam egy csomó szabadidővel, amivel semmit sem tudtam kezdeni. Eszembe jutott, hogy talán tanulnom kellene. Megkerestem egy csomó tanfolyamot és mindet le is mondtam. Szörnyű volt. Már én is kételkedtem az épp-eszűségemben nem csak a családom. Egy barátnőm elkezdett Thetázni és felajánlotta a segítségét. Persze elfogadtam és mindig találtam más elfoglaltságot. Míg azzal nem állt elém, hogy van valaki, aki neki is sokat segít a gyakorlásban. Legalább ismerd meg. Hát ez voltál te Miám.
-
Valami különleges nyugalommal megérintetted a lelkem. Nem akartál meggyógyítani, csak beszélgettünk! Emlékszel, én magam kértem, hogy legyen fojtatás.
-
végre megértetted velem, mennyire fontos ismernem magam. Elfogadnom és megbocsátanom. Megértettem miért voltam annyira bizonytalan. Féltem magamra nézni! Azt hittem, csak attól vagyok fontos, ha adok, pedig mennyire vágytam, hogy kapjak. Nem mertem megmutatni, hogy nekem is jó lenne ha figyelnének rám, és pont ez volt az oka a rejtett haragomnak.
-
Ez mind, már a múlté!
mindenkinek elmondom, igenis tovább kell lépni! Létezik a jobb élet lehetősége.
szeretettel és hálával köszönök mindent.
-
K……. Gáborné Anna
-
2015
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: