{"version":"1.0","provider_name":"Az \u00c9let \u00edrja-Mia blogja","provider_url":"https:\/\/azeletirjamiablogja.cafeblog.hu","author_name":"MAGMIA","author_url":"https:\/\/azeletirjamiablogja.cafeblog.hu\/author\/magmia\/","title":"Levelek","html":"<ul>\r\n<em>\u00dagy gondolom, az \u00e9let \u00edrta alkalmak t\u00f6bbet \u00e9rnek sokszor, ezer tan\u00edt\u00f3 sz\u00f3n\u00e1l. Ez\u00e9rt itt \u00e1lljon ism\u00e9t egy lev\u00e9l teljes tartalma, amit hozz\u00e1m c\u00edmeztek,\u00e9s Legyen inspir\u00e1l\u00f3 tan\u00edt\u00e1s, minden k\u00e9telked\u0151nek.<\/em><\/ul>\r\n\r\n<img src=\"https:\/\/azeletirjamiablogja.cafeblog.hu\/files\/2017\/02\/09d67d747b94f965e0a179f60ddf7f74-300x225.jpg\" alt=\"\" width=\"300\" height=\"225\" class=\"alignleft size-medium wp-image-190\" \/>\r\n<ul>\r\n <strong>Szerbusz, Mia!<\/strong><\/ul>\r\n\r\n\r\n<ul>\r\nTess\u00e9k, milyen k\u00f6nnyen megszokjuk a j\u00f3t, \u00e9s majdnem elfelejtettem azt, amit egy\u00fctt csin\u00e1ltunk.<\/ul>\r\n\r\n\r\n<ul>\r\nM\u00e1r t\u00f6bb mint f\u00e9l \u00e9ve jelentkeztem utolj\u00e1ra. Tudom, mondtad, hogy a j\u00f3 dolgokat r\u00f6gz\u00edteni \u00e9rdemes, hogy min\u00e9l jobban tudatosak legy\u00fcnk a v\u00e1ltoz\u00e1sokra. (rem\u00e9lem j\u00f3l eml\u00e9kszem). Sz\u00f3val. \r\nA f\u00e9rjem el akart hagyni. \u00c9n \u0151rj\u00f6ngtem, fenyeget\u0151ztem, \u00e9s amikor a nagyobbik fiam is elk\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl t\u0151l\u00fcnk, megkerestelek.<\/ul>\r\n\r\n \r\n<ul>\r\nP\u00e1r alkalom ut\u00e1n, ami, azt hiszem kb. n\u00e9gy h\u00e9t id\u0151t jelent, mintha vill\u00e1mcsap\u00e1s \u00e9rt volna. Minden lenyugodott bennem, pedig az utols\u00f3 b\u0151r\u00f6ndj\u00e9t is elvitte az uram. Ahogy kil\u00e9pett, \u00e9n m\u00e9g r\u00e1csaptam az ajt\u00f3t, majd hozz\u00e1d indultam. Haza\u00e9rve, valami k\u00fcl\u00f6n\u00f6s \u00e9rz\u00e9s fogott el. Cik\u00e1ztak a gondolataim, nem haragudtam, valami, mintha meg\u00e9rt\u00e9st nyert volna bennem. Le\u00fcltem \u00e9s \u00e1lmodtam. L\u00e1ttam a boldog \u00e9veinket, szerelemben a p\u00e1rommal, a gyerekeket, a sok kacajt, \u00e9s! Megl\u00e1ttam magam!<\/ul>\r\n\r\n\r\n<ul>\r\nTudod, mennyire tiltakoztam az ellen, hogy elfordultam a p\u00e1romt\u00f3l! H\u00e1t persze, mert a gyerekek, a h\u00e1ztart\u00e1s, meg minden marhas\u00e1g! De nem volt igaz! Nem engedtem a f\u00e9rjem seg\u00edteni, hogy ketten tegy\u00fck a dolgunk. Te j\u00f3 \u00e9g, mennyire kiz\u00e1rtam \u0151t, \u00e9s igen, ism\u00e9t j\u00f3l l\u00e1ttad, nem is a magam n\u00e9zetei miatt!<\/ul>\r\n\r\n\r\n<ul>\r\nAmikor megsz\u00fcletett a m\u00e1sodik gyermek\u00fcnk, anyu \u00e1llt a kis\u00e1gy mellett \u00e9s \u00f6sszecsapta a kez\u00e9t! Jaj, \u00e9desem, most azt\u00e1n j\u00f3l magadra szak\u00edtottad a munk\u00e1t! Ez az any\u00e1k keser\u0171 levese! \u00c9s hallom most is a f\u00fclembe. M\u00e1r nem f\u00e1jt, meg\u00e9rtettem \u0151t. Neh\u00e9z \u00e9lete volt. Lecser\u00e9lt\u00fck ezt a hitrendszeremet is a sok- sok m\u00e1sikkal egy\u00fctt, m\u00e1r nem r\u00e9misztett meg, csak l\u00e1ttam magam el\u0151tt mindent. A fiaim menek\u00fcl\u00e9s\u00e9t, a p\u00e1rom \u00e9let\u00e9t mentve val\u00f3, sz\u00edvszor\u00edt\u00f3 t\u00e1voz\u00e1s\u00e1t.<\/ul>\r\n\r\n \r\n<ul>\r\nEgy h\u00f3nap m\u00falva, m\u00e1r sokkal nyugodtabban, \u00e9s b\u00e9k\u00e9ben magammal kezdt\u00fcnk el \u00fajra besz\u00e9lgetni a f\u00e9rjemmel, term\u00e9szetesen a gyerekek kapcs\u00e1n. Majd egyre t\u00f6bb k\u00f6z\u00f6s megbesz\u00e9lni val\u00f3nk akadt. Egyszer csak az ajt\u00f3mban \u00e1llt a p\u00e1rom, \u00e9s azt mondta: El kell neked valamit mondanom, meg\u00e9rtettem valamit. K\u00e9rlek hallgass meg!<\/ul>\r\n\r\n\r\n<ul>\r\nBeinvit\u00e1ltam ism\u00e9t, \u00e9s azonnal r\u00e1kezdett.<\/ul>\r\n\r\n\r\n<ul>\r\nMagadra hagytalak! Nem lett volna szabad az els\u0151 visszautas\u00edt\u00e1s ut\u00e1n azt gondolnom, ok, te vagy az anya, a h\u00e1ziasszony, a feles\u00e9g, h\u00e1t tedd a dolgod, ha ennyire akarod. Hib\u00e1ztam. Nem vettelek \u00e9szre. L\u00e1tnom kellett volna, mennyire igyekszel. \u00c9n is csak magammal foglalkoztam, a munka, ja persze, mert a f\u00e9rfi, ett\u0151l fontos. Hazaj\u00f6ttem, makogtam valamit, ettem, \u00e9s a munk\u00e1ra figyeltem. Tal\u00e1n meg sem k\u00f6sz\u00f6ntem az \u00e9telt, amit el\u00e9m tett\u00e9l. Minden olyan term\u00e9szetes volt a sz\u00e1momra. Eg\u00e9szen addig, am\u00edg \u00fajra te is munk\u00e1ba \u00e1llt\u00e1l.<\/ul>\r\n\r\n \r\n<ul>\r\nSz\u00e9gyellem magam! M\u00e9g \u00edgy is elv\u00e1rtam a teljes ell\u00e1t\u00e1st, \u00e9rzelmek n\u00e9lk\u00fcl. A gyerekek ebben n\u0151ttek fel, ilyen ap\u00e1t \u00e9s egy kimer\u00fclt any\u00e1t l\u00e1tva. H\u00e1t nem csoda, hogy ilyen kor\u00e1n elmenek\u00fcltek itthonr\u00f3l. \u00c9n meg ezt is a te \u0151rj\u00f6ng\u00e9seid sz\u00e1ml\u00e1j\u00e1ra \u00edrtam! Eszembe sem jutott megk\u00e9rdezni, mi a baj? Mit tehetn\u00e9k m\u00e1sk\u00e9pp.<\/ul>\r\n\r\n \r\n<ul>\r\n\u00c9n is elmentem, menek\u00fcltem, cserben hagytalak.<\/ul>\r\n\r\n\r\n<ul>\r\nAz elm\u00falt p\u00e1r h\u00e9t a mag\u00e1nyomban, \u00e9s t\u00e9ged l\u00e1tva, megv\u00e1ltoztatott.<\/ul>\r\n\r\n\r\n<ul>\r\nAzt gondoltam, folytat\u00f3dni fog a harc, de nem \u00edgy volt. Azt a csod\u00e1latos asszonyt kezdtem \u00fajra l\u00e1tni, akibe anno, beleszerettem. Minden besz\u00e9lget\u00e9s\u00fcnk, tal\u00e1lkoz\u00e1sunk ut\u00e1n, valami eg\u00e9szen m\u00e9ly szeretet \u00e9bredt bennem. Elkezdtem l\u00e1tni, mit is csin\u00e1ltam. Ez elszomor\u00edtott, de azt gondoltam, elj\u00f6v\u00f6k hozz\u00e1d! Elmondom mind ezt neked, mert ezt tudnod kell. Elment\u00fcnk egym\u00e1s mellett. Nagyon szeretlek, \u00e9s mindig szeretni foglak, ak\u00e1r merre halad az \u00e9let\u00fcnk. Sajn\u00e1lom, ami t\u00f6rt\u00e9nt k\u00e9rlek, bocs\u00e1ss meg, ostoba, idi\u00f3ta barom voltam.\r\nV\u00e9gig hallgattam \u00fct, csendben, szeretetben. Majd megfogtam a kez\u00e9t \u00e9s \u00e9n mondtam el mind azt, amit megtapasztaltam. Nem tudom meddig \u00fclt\u00fcnk ut\u00e1na, egym\u00e1s kez\u00e9t fogva. De olyan nagyon j\u00f3 volt. Eszembe jutottak a szavaid, \u00e9s \u00fajra ott k\u00e9z a k\u00e9zben, megbocs\u00e1tottam! Neki, magamnak, anyuk\u00e1mnak, \u00e9s mindenkinek. (Mennyi arc villant fel! Akik tan\u00e1csokkal l\u00e1ttak el, vagy \u00e9ppen t\u00e1madtak!) \r\nMajd szinte egyszerre fel\u00e1lltunk \u00e9s megk\u00f6sz\u00f6nt\u00fck egym\u00e1snak az \u0151szintes\u00e9get, \u00e9s elk\u00f6sz\u00f6nt\u00fcnk, elment.<\/ul>\r\n\r\n\r\n<ul>\r\nAz\u00f3ta rengeteg id\u0151t t\u00f6lt\u00fcnk egy\u00fctt. Szerelemben \u00e9s boldogs\u00e1gban, de m\u00e9g nem k\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk \u00fajra \u00f6ssze. M\u00e1r nem ez a fontos! Tanuljuk egym\u00e1st \u00e9s magunkat. A gyerekek is szinte sz\u00e1rnyra kaptak. Keresik vel\u00fcnk a k\u00f6z\u00f6s id\u0151t\u00f6lt\u00e9st, besz\u00e9lget\u00e9seket, k\u00f6z\u00f6s programokat. Sz\u00f3val,<\/ul>\r\n\r\n \r\n<ul>\r\n<strong>K\u00d6SZ\u00d6N\u00d6M, MIA!<\/strong><\/ul>\r\n\r\n\r\n<ul>\r\n\u00c9s K\u00d6SZ\u00d6N\u00d6M MAGAMNAK is, hogy r\u00e1d tal\u00e1lva, belev\u00e1gtam a lehetetlennek l\u00e1tsz\u00f3ba.<\/ul>\r\n\r\n\r\n<ul>\r\nBesz\u00e9ltem a p\u00e1romnak arr\u00f3l is, hogy hogyan dolgoztunk egy\u00fctt, \u00e9s \u00e9n ezt, mik\u00e9nt \u00e9ltem meg. Azt meg m\u00e9g ma is t\u00e9m\u00e1nak tartjuk, hogy a veled val\u00f3 munka, nem csak bennem, hanem a k\u00f6rnyezetemben is micsoda fantasztikus v\u00e1ltoz\u00e1sokat hozott l\u00e9tre. Szeretne \u0151 is elmenni hozz\u00e1d. \u00c9n nem forsz\u00edrozom, mert arra is eml\u00e9kszem \u201e mindenkiben meg kell sz\u00fclessen, az \u00e9rz\u00e9s, a saj\u00e1t \u00e9let\u00e9\u00e9rt val\u00f3 felel\u0151ss\u00e9g v\u00e1llal\u00e1sra\u201d. Tal\u00e1n neki nem is fontos m\u00e1r\u2026.?<\/ul>\r\n\r\n \r\n<ul>\r\n\u00c9n sem tudom merre tart az utunk, de amit meg\u00e9lhettem, azt el nem felejtem! H\u00e1l\u00e1s vagyok minden\u00e9rt \u00e9s,<\/ul>\r\n\r\n\r\n<ul>\r\n<strong>MILLI\u00d3 K\u00d6SZ\u00d6NET!<\/strong><\/ul>\r\n\r\n\r\n\r\n<ul>\r\nDr. K...... H....<\/ul>\r\n\r\n<ul>\r\n<ins datetime=\"2017-02-26T10:35:03+00:00\"><strong>Mi zajlott le ebben a t\u00f6rt\u00e9netben?<\/strong><\/ins><\/ul>\r\n\r\n<ul>\r\n\u00cdgy hat az a bels\u0151 munka amit magunk\u00e9rt tesz\u00fcnk. A nyitotts\u00e1gunk, \u00e9s az elsz\u00e1nts\u00e1gunk, vagy a traum\u00e1nk m\u00e9lys\u00e9ge nagyban hozz\u00e1j\u00e1rul az eredm\u00e9nyess\u00e9ghez. Let\u00e9ve a r\u00e9gi ber\u00f6gz\u0151d\u00e9seket, beemelhetj\u00fck az \u00fajat, a megold\u00e1s orient\u00e1lt gondolatokkal. Nem j\u00e1t\u00e9k, munka ez, de ak\u00e1r j\u00e1t\u00e9kosan is tehetj\u00fck. Min\u00e9l jobban megismerj\u00fck \u00f6nmagunk, l\u00e1that\u00f3v\u00e1 v\u00e1lik a m\u0171k\u00f6d\u00e9s\u00fcnk. Gyakorlatot szerezhet\u00fcnk a gyors felismer\u00e9sekhez \u00e9s a helyzet megold\u00f3 k\u00e9pess\u00e9gekre. Ebben a t\u00f6rt\u00e9netben olyan m\u00e9rv\u0171 nyit\u00e1s, \u00e9s elfogad\u00e1s t\u00f6rt\u00e9nt, ami ennyire megr\u00e1z\u00f3an gyors \u00e9s hat\u00e9kony eredm\u00e9nyeket hozott. Kiterjedve a k\u00f6rnyezet\u00e9re. A h\u00f6lgy nagyon elsz\u00e1nt volt, \u00e9s kitart\u00f3!<\/ul>\r\n\r\n\r\n<ul>\r\n<strong>Elismer\u00e9sem neki!<\/strong><\/ul>\r\n\r\n \r\n\r\n","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/azeletirjamiablogja.cafeblog.hu\/files\/2017\/02\/09d67d747b94f965e0a179f60ddf7f74-1-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}