Történeteim

Tegnap ismerős helyzetben találtam magam.

Tudni akartam, mi ez!

Elkezdtem befelé figyelni a válaszokra.

És megláttam egy kislányt, aki veszélybe került. Félt, hogy eltapossák! És még ráadásul neki semmi keresni valója ott, de nem az ő hibája, hogy ott van.

Vittem volna már őt haza, de nagyon kicsi voltam. Egyre jobban féltem, mert ezt a papát nem ismertem és elvesztettem az összes bizalmam iránta és a hangos barátai ránt. Féltem a mamától is, mert meg fog szidni minket. Azt gondoltam, az én hibám, hogy nem vittem haza, hogy nem mondtam a papának, nem ide indultunk!

Ez év, 2017 január 31 napján, felmondtam és végleg kiléptem a vendéglátás eme formájából, és 28 nappal később végre ráláthattam erre a helyzetre. Feloldhattam, átértékelhettem.

Címkék: ,
Tovább a blogra »