Tegnap ismerős helyzetben találtam magam.
Pár napra a hegyekbe vonultunk. A farsang viszont itt is utolért.
Este hat óra, beesett a panzióba a helyi jó hangulatú társaság. Kis helyen, nagyon gangosak, részegen ölelkezők, valami mindig borul körülöttük. Már majdnem az asztalunkon fekszenek. Én egyre feszültebb lettem. Éreztem, rengeteg az indulat bennem. Felálltam, mentem egy kört és vissza ültem.
Tudni akartam, mi ez!
Elkezdtem befelé figyelni a válaszokra.
Eljutottam odáig, hogy a következő tényezőknek kell együtt megjelenniük:
– részeg tömeg
– egyre közelebb jönnek
– fölém magasodnak és észre sem vesznek
– felborulnak dolgok
– nagy hangzavar
És megláttam egy kislányt, aki veszélybe került. Félt, hogy eltapossák! És még ráadásul neki semmi keresni valója ott, de nem az ő hibája, hogy ott van.
Beazonosítottam egy helyzetet.
A vidéki nagypapám szerettem, mert ő is szeretett. Magával vitt mindenhova, még a kocsmába is! Persze a mama úgy tudta, hogy sétálni megyünk. De engem nem zavart, hogy kocsma lett belőle, egészen addig míg a papa tök részegen rám nem zuhant!
![]()
Vittem volna már őt haza, de nagyon kicsi voltam. Egyre jobban féltem, mert ezt a papát nem ismertem és elvesztettem az összes bizalmam iránta és a hangos barátai ránt. Féltem a mamától is, mert meg fog szidni minket. Azt gondoltam, az én hibám, hogy nem vittem haza, hogy nem mondtam a papának, nem ide indultunk!
– Majdnem 15 évet töltöttem pult mögött, italos emberek között. Ha csak pár órát dolgoztam, de valahogy mindig visszakeveredtem. Sokszor feltettem a kérdést magamnak, mit keresek megint itt? Számos hamis válasszal nyugtattam magam. Utáltam magát az alkohol ébresztette entitások látványát. Az eltorzult megszállottak kínlódását, de én is rab voltam a történetben.
Ez év, 2017 január 31 napján, felmondtam és végleg kiléptem a vendéglátás eme formájából, és 28 nappal később végre ráláthattam erre a helyzetre. Feloldhattam, átértékelhettem.
Most így utólag úgy látom, az sem volt véletlen, hogy ebbe a tapasztalásba születtem. Könnyen megeshet, hogy egy tartozást kellett rendeznem!
Érdeklődéssel várom a többi történetet is:)
Köszönöm a választ.:)
A tanúságban jelen vagyok a saját történetem szemlélésében és felismerésében. Én magam vagyok önmagam tudatos megfigyelője.
Ha tanúsítok valamit az egy rajtam kívül történt helyzet résztvevőjeként teszem.
Ha a tanulságra gondolsz, az megfogalmazódott fentebb. SOSE ADD FEL!
De ha arra gondoltál, mi zajlott le, akkor szívesen hozzáteszem még a történethez.
Köszönöm Ibolya a figyelmed.
Szeretettel
Mia
Hála sokadik próbálkozásra sikerült belépnem.Elolvastam a történetet és szeretném megkérdezni hogy azon kívül hogy ezt is meg kellett élned, mi volt a tanúság?Köszönöm a válaszod:)